A szeretet vágy azt jelenti, hogy valaki vágyik arra, hogy szeressen és szeressék. Ehhez azonban az kell, hogy tudjon szeretni. Ha valaki vágyik az örömre, szeretné átélni az öröm érzését, ami csak akkor fog sikerülni, ha megvan hozzá a kellő örömkészsége, azaz tud örülni. Ha valaki vágyik az elégedettségre, bármit ért is el, csak akkor fogja érezni, ha tudja, hogyan kell elégedettnek lenni. Ha nagyon vágyik az ember a szeretetre, az örömre és az elégedettségre, nagy valószínűséggel meg fogja tanulni. Ezek olyan elementáris vágyak, hogy az érzelmek magukban hordják a motivációt az elsajátításukhoz. Ezek sem egyszerűek, de valamivel még komplikáltabb a helyzet a pozitív alapérzelmek negyedik tagjával, az érdeklődéssel.
Már az sem egyértelmű, hogy mi motiválja az érdeklődést. Magára az érdeklődésre irányul-e a vágy, vagy valami másra? Közvetlenül egy pozitív érzés, az érdeklődés átélésének vágya mozdít-e meg minket vagy nem az, vagy nem csak az? A megismerési érzelemként számon tartott érdeklődést a tudásvágy motiválja, viszont a tudásvágyunkat behatárolja, hogy érzünk-e érdeklődést. Így a két dolog egymást feltételezve, párhuzamosan tud csak haladni. Ha elég sokszor kielégült a kíváncsiságunk, még nem biztos, hogy megszeretjük az érdeklődés érzését, és megtanuljuk, hogy hogyan motiváljon bennünket magának az érzelemnek az átélési vágya. Ehhez az is kell, hogy elég erős legyen az adott esetben a tudásvágyunk, ami a figyelmünket vezeti, vagyis hogy pont arra kapjunk választ, amire nagyon vágyunk. Ezt sokszor meg kell tapasztalnunk, hogy megjelenjen az érdeklődés, mint kísérő érzelem. De csak akkor válik önálló motiváló erővé, ha meg is tudjuk fordítani a folyamat irányát, és nemcsak reagálni tudunk, hanem elébe is tudunk menni az ingereknek. Mind a kettőt tudni kell, engedni, hogy a spontán figyelem felkeljen, és megkeresni azt, ami ébren tartja. Hogy fönnmaradjon az érdeklődés, mind a két irány, pontosabban a két irány – reagálás és keresés – összhangja szükséges.
Sokszor mondjuk azt, hogy szeretek örülni, szeretek elégedett lenni, szeretek szerelmes lenni, de szinte sose mondjuk azt, hogy szeretek érdeklődni. Akiben megvan rá a képesség, nem úgy beszél róla, hogy szereti csinálni, hanem természetesnek, önmaga részének tartja, és inkább úgy fogalmaz, hogy érdeklődő ember vagyok. Akiben nincs meg zavartalanul az érdeklődni tudás képessége, előfordul, hogy nem ismeri föl a hiányát. De ha már fölismerte, problémává válik számára. Ekkor már rendszerint magát az érdeklődés érzését keresi, vagyis arra vágyik, hogy átélje az érzelmet. Ilyenkor az érdeklődést az érdeklődés érzésének vágya közvetlenül is motiválja, ami a tapasztalataim szerint felgyorsítja az egyéni érdeklődésre való rátalálás folyamatát és változást idéz elő az emberben.
Kép: Lawrence Weiner, Bits & Pieces Put Together to Present a Semblance of a Whole, The Walker Art Center, Minneapolis, 2005.
