<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Érdeklődések</provider_name><provider_url>https://pensieri.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Lipp Márta</author_name><author_url>https://pensieri.cafeblog.hu/author/lipp-marta/</author_url><title>REFLEXIÓ</title><html>&lt;p&gt;&lt;a href=&quot;https://pensieri.cafeblog.hu/files/2017/07/én-jún-22-082.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;alignleft wp-image-574 size-medium&quot; src=&quot;https://pensieri.cafeblog.hu/files/2017/07/én-jún-22-082-300x225.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;300&quot; height=&quot;225&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;strong&gt;Vannak emberek, akik eltitkolják a tudásukat, nemcsak az információt, hanem a készségeket is. Ez persze félrevezetés, de az okot nem annyira a ravaszság adja, hanem inkább a fürkészés. Ez mellettük szól.&lt;br /&gt;&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;És vannak emberek, akik azonnal kinyilvánítják,  amit tudnak. Nem is annyira villogni akarnak,  hanem inkább kapcsolódni, mindenbe beleakaszkodnak. Őket az menti, hogy kiteszik magukat sok veszélynek. Nekik általában tetszik a fürkészés, a másiknak a veszély. Mind a kettő elébe akar menni  valaminek, az egyik a veszélynek, a másik a fürkészésnek, hogy kivédje. Ez általában nem szokott sikerülni.&lt;br /&gt;&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Kép: Saját fotó, 2009.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>