Kezdő vagyok ezen a területen, mint kalandozó érdeklődésű, véletlenül akadtam bele a divatba. Nem értettem ugyanis, hogy miért vannak tele a portugál újságok a hírrel, hogy aznap tértek haza a portugál modellek a New York-i Divat Hétről. Majdnem akkora jelentőséget kapott, mint az olimpikonok hazatérése. Utánanéztem másutt is, ésmegértettem, hogy ez a világméretű életforma harc nagyon is hatékony terepe. Frontvonal. Így persze mindjárt más.
Nézzük a jó oldalát. Akár segíthet is, mert – természetéből adódóan – önmaga elfogadtatására, a szívek meghódítására törekszik.
Csak hát muszáj volt fölfognom, hogy a “tudás alapú társadalom” eszményét – szakmai elvakultságból – végletesen rosszul dekódoltam. Szó sincs tudásról, hanem csak tudatról, és a tudatot befolyásoló érzésekről és hitekről. Amit az emberiség ma világméretekben épít, az megint csak nem más, mint az ideológiai alapú társadalom, ami mindent a használati körébe von, pláne a divatot. Valószínűleg ez köztudott a divat témában járatosak körében, de nekem eddig így nem állt össze. Megosztom, hátha van rajtam kívül, akinek még szintén nem.
És ki tudja, hátha tényleg úgy alakul, hogy a jó ízlés is meg tud hódítani magának új szíveket, és nemcsak az ideológia egyre újabb területeket.